Nemrég ráakadtam egy volt iskolatársamra a neten. Alig ismertem őt, a nevét sem tudtam, csak látásból ismertem. Legalább tíz éve biztosan eszembe sem jutott. Ám most, mikor megláttam fényképét, egy végtelenül kellemes érzés futott át rajtam, és hirtelen még azt sem tudtam megmondani, miért. Honnan ismerem? Ki ő? És aztán beugrott: hát persze! Ő volt az a helyes lány, aki félmeztelenül fürdött a bányatavon! Csak egy alkalommal láttam, de máig emlékszem, ahogy bátorságot gyűjtött, mielőtt levette fölsőjét. Előttem a mosolya, a léptei, ahogy jött felénk, a vízben. Persze nem hozzánk, csak felénk, hiszen elég zsúfolt volt ott a part. Gyönyörű pillanat volt számomra, és nem azért, mert a lány különlegesen megbabonázott volna. Egyszerűen csak gyönyörű érzés volt a meztelensége.

Régóta vonz a meztelenség. Nem csak a látvány miatt, de igazán magam sem tudom megfogalmazni, miért. Talán majd segít kideríteni ez a blog.